Contrapunctus XIX ("Die Kunst der Fuge")
Vezényel: Keller András
Berio nem idegenkedett a kortárs zene semmilyen formájától, így a pop zenétől sem. Az ötvenes években a lemezeladások jelentős része klasszikus zene és jazz volt, ez a hatvanas évekre lecsökken az összes eladott lemez tíz százalékára, többek közt éppen a Beatlesnek köszönhetően. Az ebből is fakadó idegenkedés és elutasítás a komolyzenészek részéről tulajdonképpen érthető. Berio volt az, aki elsőként vette észre az egyszerű Beatles dallamokban rejlő lehetőséget, és kezdett dolgozni velük. Berio minden átirata különleges, ám ez a nagyzenekarra átírt Bach Fúga művészete részlet tulajdonképpen még a hagyományos nagyzenekari átiratformát követi – egészen a legutolsó, a befejezetlenséget, a halált jelentő másodpercekig.