Csalog Gábor

Csalog Gábor kompozíciójának kamaraváltozata mintegy másfél éve készült, a nagy- zenekari hangszerelés egy éves. A nyitótétel Bevezetés, kissé Mahler modorában.  A három kürt ünnepi fénye uralja a hangzást, egészen a „befagyott”, megdermedő korál megjelenéséig. A Kis magyar gyászos (no. 2.) nem tartalmaz idézetet, magyaros hangja „a kollektív tudattalanból” dereng fel. Az Appassionato (no. 3.) kétféle zenei anyag szembeállítására épül. Egyikük egy Schumann Novellette-ből származik,  de szinte felismerhetetlen, mert megváltozott a gesztusvilága. Másikuk egy korál. A Polifón alagút (no. 4.) a Wohltemperiertes Klavier I. kötetének cisz-moll fúgájából építkezik, és „nyomokban B-A-C-H motívumot is tartalmazhat”. A konkrét bachi mintákon kívül Sosztakovics fúgái és Stravinsky Zsoltárszimfóniájának 2. tétele is hathatott archaizáló stílusára. A zeneszerző bevallása szerint „a munka lassú alagútfúrásnak tűnt: minden nap pár centit haladt, s közben nem tudtam, merre megy, ki- lyukad- e majd valahol. Nem is lett vége, mert lényege szerint befejezhetetlen”. A no. 5 Lépcsők – Ives nyomában nem tartalmaz konkrét Ives-idézetet, csupán a kétféle zenei anyag szembeállításának módja emlékeztet az amerikai zeneszerzőre. A tétel emelkedő szekvenciái égbetörők, kissé félelmetesek, kozmikusak. Talán még Ligeti egyik zongoraetűdje, a Végtelen oszlop is hatott rájuk tudat alatt. A folyvást felfelé törekvő vonalakat azonban újra és újra egy „angyali” korál akasztja meg. A mű végén ez a korál teljesedik ki. Csalog Gábor utólag Kurtág Márta emlékének ajánlotta művét.