Jeney Zoltán

Jeney Zoltán 2000-ben, Petri halálának évében kezdett foglalkozni verseivel. Klarinét, cimbalom, hegedű,  brácsa  és  bőgő  –  a  kiskocsmák  világában  járatos Petri György dalait cigánybanda kíséri. A zenei anyag nem nélkülözi a népi előadásmódot, például a vén klozettkommunista dalában [Bernstein (Eduárd) kikéredzkedik] Jeney az ütőgardon játékmódját kéri az előadótól, hogy hősét jellemezze (nem kicsit ázottan..., nagyon). Másutt valamiféle kihangszerelt egy- szólamúságból,   visszafogott   heterofóniából, a   dallamhangok megelőlegezéséből és meghosszabbításából szövődik a kíséret textúrája. A Mondogatnivaló két sora ötször hangzik el, mindannyiszor más változatban. A szélesen ágáló dallamvonaltól a kromatikusan ereszkedő lamentón keresztül a Sprechgesangig. A fiatal Beckett hangszeres szólamai látszólag illusztratívak, valójában szigorú kánon áll mögöttük. Olykor egy hosszú versnek csak egy részletét érinti a megzenésítés, mint például az Az vagy nekem csattanós utolsó sorát. Egy-egy találó zenei zsáner is megidéződik, mint pl. a „Rendíthetetlen hülyék kora jő ” pró- féciát bevezető katonainduló, vagy a „Csökken a test...”-ben az egy szál nagybőgő, majd a hozzátársuló hegedű pengetett hangjaival kísért, suttogó sanzon. De mind közül a legszebb az utolsó dal (Lui halálára) Jeney-módra csalafinta vonalvezetésű dallama. Csöndes dúdoló..., vigasztalásul. Jeney zenéje sokkal illusztratívabb, s bátrabban karakterizáló, mint korábbi dalaiban.

Jeney Zoltán 2019. október 27-én tragikusan váratlanul távozott közülünk. Petri-dalaival rá emlékezünk.