Ysaÿe

Eugène Ysaÿe 1923-ban kapott ihletet hat szólóhegedű-szonátája megírásához, miután Szigeti József előadásában meghallotta Bach g-moll szólószonátáját. A belga hegedűművész-zeneszerző korának technikáit, kifejezőeszközeit igyekezett felvonultatni, a lehető legvirtuózabb játéktechnika megcsillantásával. A hat szonáta mindegyikét egy-egy nagy hegedűművész kortársának, többek közt Szigetinek, Jacques Thibaud-nak, Enescunak, Kreislernek ajánlotta. A „Megszállottság” melléknevet viselő II. szólószonáta azonos című nyitótétele Bach E-dúr partitájának részleteivel indul és a Dies irae dallamot is felidézi. A mű folyamán a halotti mise eme szekvencia-dallama válik „rögeszmévé”: a 2., Malinconia tétel végén is ott kísért, a 3. tétel (Árnyak tánca) is e dallamot variálja, e felett fantáziál, míg a finálé (A fúriák) a technikai nehézségek és az érzelmi kifejezés szélsőségeit kísértő haláltáncot formál belőle.